2. Fejezet

Sziasztok itt a feji remélem tetszeni fog! Bocsi nem lett annyira jó viszont a komi határ 2!

Még egy pár pillanatot vetettem a szobámra majd át ballagtam Bobhoz. Tetszett a helység, viszont az enyémet szebbnek találtam.
- Milyen? - kérdezte.
- Hát, szuper! - mondtam és kiszaladtam.
Leültem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Mivel nem nagyon ment benne semmi érdekes. Így hát kimentem a medencéhez, megnéztem hogy meleg-e és minő meglepetés az volt. Felszaladtam a szobámba és felvettem a bikinit amit a gardróbba találtam. Eléggé kihívónak találtam, de végül, csak felhúztam. Kiszaladtam a medence mellett levő napágyhoz és azon napoztam a nap már égetett ezért a vízbe ugrottam. Pár percig abban úsztam, majd meghallottam valakit...
- Elnézést, de a rózsabokrot is úgy csináljam mint a többit... - sétált elő a bokrok közül, viszont nem mondta tovább mert észrevette, hogy én vagyok az és nem a nénikém, valószínűleg ő volt a kertész. Eléggé jól nézett ki, nem tagadom.
- Jaj bocsánat nem akartam zavarni.
- Semmi baj - jöttem ki a vízből - a nevem Sophia! - nyújtottam kezet.
- Örülök, Calem... - mosolygott, majd végig mért engem a kihívó bikinimbe.
- Biztos rengeteg dolga van, ezért inkább nem is zavarok - mondta és készült elmenni.
- Ha a nénikém keresi elment a városba nemsokára érkezik vissza. - világosítottam fel.
- Köszönöm... - sétált el.
Ez aztán fura volt, most éppen nem egy nagyon csinos kertésszel találkoztam? Talán életemben először tetszett meg ügy valaki akit most láttam először...
Nem baj talán ez jelenti a változást...
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy nincs kedve velem eljönni valahova ma este? - kérdezte.
Hirtelen nem jutottam szóhoz foglmam se volt, hogy mit mondjak vagy hogy mit tegyek, de azért volt bennem valami félsz is, hogy esetleg mi lenne, ha...
- Hát.. - dadogtam.
- Hagyjuk, butaságot kérdeztem - mondta és elsétált.
Leültem a napágyra és vártam, hogy a nap ismét süssön mint egy tyúkot.
De hát mit tehettem volna... Mondtam volna, hogy igen pedig alig ismerem, majd ha jobban megismerem. - gondoltam.
- Szia kincsem, hogy vagy? - jött ki Tess néni a bokrok közül.
- Szia nénikém - öleltem meg. - kétségbe vagyok esve. - mondtam neki.
- Mi történt? - kérdezte.
- Hát az úgy volt, hogy ez a kertész fiú megkérdezte hogy elmennék-e valahova az este, vele
- Ahaaa... - mondta
- Szerinted mit tegyek? Fogalmam sincs.
- Hagyad szerintem az ilyen fiúk csak az ilyen szépségeket viszik el valahova, mint te. Ne foglalkozz vele.
Bólintottam.
Rendben, akkor figyelmen kivűl hagyom... - jelentettem ki magamnak.

(...)

- Egész nap engem figyel, ez szinte idegesít! - mondta most már Bobnak.
- Ne foglalkozz vele! Gyere inkább velem a városba vásárolni! Na, jösz ugye?
- Igen.. csak mennyünk már!!


 Sophia bikinije:

Calem:

I. Díj!

Köszi szépen Norbinak!

Szabályok:
1. Megkell köszöni a díjat annak akitől kaptad !
2. Ki kell raknod a blogodba !
3. Írj magadról 4 dolgot !
4. Küld tovább !

Magamról:
- Szeretek írni!
- Gyakran, de nem szívesen néha sikerül össze veszni a barátnőimmel... :)
- Van egy húgom!
- I Love Twilight Forever!♥

Akinek tovább küldöm:
- Klauu

                                                                       Sok puszii!

1.Fejezet

                                                           Új élet

Már vagy 4 órája nézem a tájnak nevezett rondaságot, mikor megláttam a hegyeket. Elállt a lélegzetem. Bármennyire is nem tudják az emberek én nagyon is szerencsés vagyok. A nagynénimnél fogunk lakni Bob és én. Egy nagyon menő kis kertes házban, nem dehogy ház inkább villa. Tudom most azt gondoljátok, hogy a nagynénim egy vérbeli ragadozó, mert a pénz zsémbes öregasszonnyá tette, de bármilyen furcsán hangzik is nem az. Nagyon kedves, mindig mikor még kisebbek voltunk a tesómmal nála aludtunk a nyáron egy-két hetet. Mindig szuperül éreztük magunkat. Ez aztán a szerencse nem igaz? Jól van a szüleim halála nem nevezhető szerencsének, de akkor is. Bob és én próbálunk felejteni, persze nem az emléküket, azt sose lennénk képesek. Mindegy, nem szabad a múlt gonosz dolgaira gondolni, hanem a jelen boldogságára. Milyen jó rím, miért nem az? Jézusom én magamba beszélek, de hát mi tehetnék, ha ez ezzel jár, legalább nem vagyok mindig szomorú.(A szüleim miatt.) 
Ezért is nyitottam egy oldalt a neten, aminek a címe: Egy lány nagyon furcsa élete. Ugye milyen költői? Gondolkodásom testvérem zavarta meg.
- Nem sokára oda érünk! - kiabálta hátra a vezető ülésről.
- Rendben! - ordítottam vissza.
Most per pillanat a tesókám vezet az Ő kocsijával. Pedig nekem is van. De hát mit tehetnék ő az idősebb, vagyis csak 5 perccel, de neki az is elég ahhoz, hogy Ő a nagyobb. Így mindíg ő parancsol. Mindegy.
Már alig várom, hogy mindent újra kezdjünk. Tiszta lappal.
Lekanyarodtunk a főútról és egy hegyi városban találtuk magunkat. Azért ez a neve mert a hegy tetején áll. Ugye milyen logikus?
Pár percen belül megálltunk a ház előtt.
Már szaladt is ki a villából Tess. Mivel így hívták.
- Sziasztok! De régen láttalak benneteket.
- Szia nénikém! - futottam oda és megöleltem.
- Szia Sophia! Hogy vagy? - kérdezte.
- Remekül köszönöm.
- Tess néni - ölelte meg Bob is.
- Szia, de néni? Én annyira még nem is vagyok öreg. Vagy igen? - kérdezte tőlem.
- Nem dehogy te nagyon is fiatal vagy!
- Hát igen. Na, gyertek be! - mondta.
Besétáltunk az ajtón és egy medence terült elénk.
- Emlékeztek még valamennyire a házra?
- Én nagyjából.
- Én csak egy nagyon picit - mondtam.
- Na, akkor fiacskám te mehetsz a te szobádba, ha már tudod, hogy hol van. Mi meg addig felmegyünk hozzád és mutatok neked valami újdonságot, amit még eddig nálam nem láttál. Mostanában csináltattam - mondta és közbe vezetett fel a lépcsőn - remélem tetszeni fog. A szobát is átrendeztem és csináltattam hozzá még két mellékhelységet is.
Beléptünk a szobába és nekem leesett az állam. A szoba gyönyörű volt. Lilán virított. A helység másik felében egy ajtó helyezkedett. A hatalmas ágy előtt tv. Mellette egy számítógép, a televizió mellet balra egy könyvespolcféleség, mellette pedig még egy ajtó.
Szuperül nézett ki.
- Na, tetszik? - kérdezte.
Ránéztem komolyan.
- Te most viccelsz velem?
- Nem jó?
- Dehogyis ez nem jó, - elkezdett szomorkodni - ez szuper.- Amint befejeztem a mondatot hatalmas vigyor kerekedett a száján.
- Örülök. Most pedig magadra hagylak, mivel nekem be kell mennem a városba. Ismerkedj meg a házzal, amíg távol vagyok. Szia!


Sophia szobája:

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későn sikerült megírni az első fejit, de remélem azért nem haragszatok rám, annyira. :) Na, remélem tetszett, vagy ha nem akkor is írjatok SOK- SOK komit!
Puszi! ♥

Welcome!

Sziasztok!
Megnyitottam az első blogom amit az egyik barátnőmmel írok!
A fejezeteket felváltva írjuk, amik hetente kerülnek fel! Remélem, hogy sokan fogjátok ezt a blogot olvasni és sok-sok puszi!

Üdv: Dóri ♥